rólunk

Budapesten, egy nyüzsgő nagyvárosban dolgozunk, de mikor becsukjuk műtermünk ajtaját, kint reked a mindennapok zaja. Itt a magunk által teremtett békében, vidám vagy töprengő beszélgetések közben készülnek a nekünk kedves darabok.

Reméljük, hogy a kezeink között alakuló ékszereink, tárgyaink viselőiknek, használóiknak is átadják a létrehozásukkal bennünk alakuló nyugalmat, az oldó derűt, az egyszerűség szépségét!

 

Megjelent cikk rólunk: 

Malliola. Stílusos, bohém dekorációk, lakberendezési tárgyak, ékszerek Viola és Ildi kerámiaműhelyéből

Alkotókról Mesterházy Mónika

Ildi, Viola. Viola, Ildi. Nincs jelentősége a sorrendnek, a két keresztnév így is, úgy is szépen összecseng. A hangzás ugyanolyan dallamos, mint a Malliola. 

A véletlen műve, hogy Viola és Ildi alkotótársak lettek (ha léteznek véletlenek). Mivel közel laktak egymáshoz, kisgyermekes anyukaként gyakran összefutottak a játszótéren. Beszédbe elegyedtek, és kiderült, hogy mindketten keramikusok, ráadásul hasonló terveket dédelgetnek. Ahogy erősödött a bizalom közöttük, önálló terveikből egy közöset kovácsoltak, és létrehozták a Malliola kerámiaműhelyt, ahol már évek óta sokféle színes, ötletes alkotás születik: ékszerek, ajándék- és lakberendezési tárgyak, lakásdekorációs termékek, alkotócsomagok… 

A Facebook hírfolyamomban tűntek fel nemrég a színes kerámiamadárkáitok, és ekkor jöttem rá, hogy a konyhánkban – csempedekorként – jó ideje hasonló madárka díszeleg, és ez is Malliola lehet… Jó, ha egy alkotónak be tudják azonosítani a termékét, mert ez azt jelenti, van egyéni stílusa, ismertetőjegye…

Amikor mutattad a kerámiát, nagyon megörültünk, jó volt viszontlátni egy régebbi darabot. Rácsodálkoztunk, hogy mennyit fejlődtünk azóta. Az összhatás hasonló, s bár madarak most is vannak a repertorárunkban, már más szín- és mintavilággal dolgozunk, a kerámiáink közös jellemzője a pecsételt technika. Ráálltunk egy határozottabb vonalra. Akkoriban, amikor ez a madárka készült, még javában kerestük az utunkat; a máz is más hatású, mint a mostani kerámiákon.

Ez a madárka található a konyhánkban. Fotó: Mesterházy Mónika

 Számomra most sem tűnik „kezdetlegesnek” ez a kis dekoráció, nyilván más szemmel nézem, mint ti. A fejlődést a gyakorlat és a tapasztalat hozza magával?

Ahogy egyre nagyobb gyakorlatra teszünk szert, könnyebben jönnek a kezünkből az újabb munkák. Tudjuk, mire kell figyelni. Egy-két kísérleti darabot készítünk mindenből, végigvisszük a folyamatot a mázazással, s ha már látjuk, hogyan mutat, bátrabban, nagyobb darabszámban merünk gyártani. Budapesten, egy nyüzsgő nagyvárosban dolgozunk, de mikor becsukjuk műtermünk ajtaját, kint reked a mindennapok zaja. Itt a magunk által teremtett békében, vidám vagy töprengő beszélgetések közben készülnek a nekünk kedves darabok. 

 

Rengetegen foglalkoznak kerámiával. Nem lehet könnyű kitűnni…

Mi is érezzük ezt. Fent vagyunk a Facebookon, az Instagramon, nagyon sok szuper kerámia jön szembe, nem is jó figyelni ezeket, hogy letisztulhasson az, ami belőlünk fakad, amit mi szeretnénk létrehozni.

Az alkotófolyamat mely része jelenti a legnagyobb kihívást számotokra?

A mázak adták a legtöbb kihívást. Sokat kísérleteztünk, figyeltük, hogyan reagáltak a mintákra. Igazítottunk a faragott díszeinken is annak érdekében, hogy úgy tudják kiemelni a színes mázakat, ahogy szeretnénk. A máz minden felületen másként mutat, attól függően, hogy a minta domborodik vagy az anyagba süllyed. Mivel kis kemencével dolgozunk, ez meghatározza a termékkört is, apróbb tárgyakat készítünk. A kerámia berakásos tükör is sok-sok kisebb egységből épül fel.

 

A tükör az egyik kedvencem tőletek. Látszik, hogy aprólékos, időigényes munka van benne…

Igen, elég nagy munka. Viccesen szoktuk is számolgatni, hány gyűrűt vagy fülbevalót tenne ki egy ilyen tükör…

Honnan a név: Malliola?

Sokat töprengtünk azon, hogy mi legyen a nevünk. Dallamosságra törekedtünk. A Malliolából a keresztneveink – Viola, Ildi – hangzását is kihallani.

Honnét az ismeretségetek?

A gyerekeink nagyjából egyidősek. Ugyanarra a játszótérre jártunk évekkel ezelőtt a kicsikkel, és ott derült ki, hogy mindketten keramikusok vagyunk. Én az Iparművészetin végeztem keramikus szakon, Viola pedig művészeti szakközépiskolában szerzett keramikus végzettséget. Mindketten Budán lakunk, és nagy szerencsénk volt abban is, hogy hasonló stílusban gondolkodtunk, és el tudtunk indulni egy közös vonalon.

Mikor kezdődött a közös munka?

A Malliola 2015-ben indult. Lakásműhelyben dolgozunk.

A webshopotok viszont 2020 augusztusa óta létezik…

Addig ajándékboltokban voltak elérhetők a termékeink, néhány budapesti és vidéki üzletben. Nagy élmény a webshop. Magunk kezeljük, és ketten építettük fel, külső segítség nélkül. Korábban nehezebben jutottak el hozzánk a vásárlói visszajelzések, a webshopnak és a közösségi médiának köszönhetően most már látjuk a reakciókat, tudjuk, hogy a közönség mit szeret, azt is, hogy mire van kevésbé igény. A lámpabúra ötlete is vásárlói megkeresés alapján jött. Egyedi megrendelésre készítettük. Kihívás volt, élveztük, végül a búrát beépítettük a termékkínálatunkba. A fiókgomb ötlete szintén egy vásárlónktól származik, antik sokfiókos szekrényre kért színes bútorgombokat, így ezeket is megtartottuk a repertoárban.

Szeretjük, ha szeretik a kerámiáinkat, de igyekszünk stílusban maradni. Nem állnánk ki olyan termékekkel, melyek nem belőlünk fakadnak, melyekkel nem tudunk azonosulni. 

Köszönjük a cikket Mesterházy Mónikának!!

Eredeti cikk: https://eletszepitok.hu/